A pontos matematika az antianyag mögött
Ez az egyetlen plusz részecske milliárdonként az oka annak, hogy bármi létezik.
Van egy szám, ami nem hagyja nyugodni a fizikusokat. És ha megértenéd, mit jelent ez a szám, soha többé nem néznél ugyanúgy az életedre.
Nem valami elvont filozófiai elmélkedésről van szó. Kemény matematikáról beszélek. Arról a fajta matematikáról, amitől Einstein is kényelmetlenül érezte magát.
“Egy extra részecske. Milliárdonként. Ennyi. Ezért létezel. Ezért létezik bármi.”
A hibahatár, ami lehetővé tette a létezést
Amikor az Ősrobbanás megtörtént, energiát hozott létre. Elképzelhetetlen mennyiségű energiát. És amikor az energia anyaggá alakul — amit Einstein híres E=mc² képlete szerint tesz — mindig egyenlő mennyiségű anyagot és antianyagot hoz létre.
Kattints a gombra és figyeld, ahogy az anyag és antianyag megsemmisíti egymást
Az antianyag szinte mindenben azonos a normál anyaggal — azonos tömeg, azonos tulajdonságok — csak a töltése ellentétes. Amikor az anyag és antianyag találkozik, megsemmisítik egymást. Teljesen. Mindkét részecske eltűnik és tiszta energiát bocsát ki.
Ha az Ősrobbanás egyenlő mennyiségű anyagot és antianyagot hozott létre — amit a matematika szerint kellett volna —, akkor mindennek meg kellett volna semmisülnie mikroszekundumokon belül.
A világegyetemnek üres sugárzás-mezőnek kellene lennie.
De nem az.
“Te a maradékából vagy. Egy kozmikus kerekítési hiba maradékából. Csakhogy ez nem hiba volt. A hibák véletlenszerűek. Ez pedig pontos volt.”
Ez az aszimmetria a „barion-aszimmetria" nevet kapta, és a fizika egyik legnagyobb megoldatlan problémája. A Standard Modell — a részecskék viselkedésének legjobb leírása — nem tudja megmagyarázni.
Valami megtörte a szimmetriát. Valami pontosan egymilliárdad résznyivel billentette meg a mérleget. Nem egymillimod részt. Nem egyszázmillimod részt. Egymilliárdod részt.
Az atomok éppen összetartanak. Az élet lehetséges.
Az erős nukleáris erő az, ami az atommagban a protonokat és neutronokat összetartja. Ez az erő kb. 137-szer erősebb az elektromágneses erőnél, de csak az atommag parányi méretén belül hat. Ha mindössze 2%-kal gyengébb lenne, a protonok nem tudnának egymáshoz kötődni — nem léteznének atomok a hidrogénen kívül. Ha 0.3%-kal erősebb lenne, minden hidrogén azonnal héliummá alakulna — nem lenne víz, nem lenne szerves kémia.
Galaxisok képződnek. A csillagok égnek. Az élet lehetséges.
A kozmológiai állandó (Λ) az űr „energiasűrűsége" — az a rejtélyes sötét energia, amely az univerzum tágulását gyorsítja. Értéke hihetetlen pontossággal van beállítva: 10¹²⁰-szor kisebb, mint amit a fizikai elméletek jósolnak. Ha nagyobb lenne, az univerzum olyan gyorsan tágulna, hogy a galaxisok, csillagok és bolygók soha nem jöhetnének létre. Ha negatív lenne, az univerzum visszaomlana önmagába.
Pont elég anyag maradt a csillagok, bolygók és az élet létrehozásához.
A barion-aszimmetria az az apró eltérés, amely miatt minden 1 000 000 000 antianyag-részecskére 1 000 000 001 anyag-részecske jutott az Ősrobbanás után. Ez az egyetlen plusz részecske milliárdonként a mi létezésünk oka. Ha ez az arány nulla lenne, az anyag és antianyag teljesen megsemmisítette volna egymást — üres sugárzás maradna. Ha túl nagy lenne, az univerzum olyan sűrű lenne, hogy fekete lyukakba omlana.
Az összes konstans életet megengedő tartományba esésének valószínűsége:
Ez a szám annyira nagy, hogy gyakorlatilag értelmetlen.
Képzeld el, hogy egy kaszinóban vagy. A ház nyert. Újra. Meg újra. Meg újra...
egymást követő nyerés
A ház mindig nyer. Véletlen lenne?
Amikor azt mondom, “tervezve” vagy “Isten”, nem egy szakállas emberről beszélek a felhők felett. Nem egyetlen vallás mitológiájáról. Valami sokkal egyszerűbbről és sokkal furcsábbról beszélek:
A tudat létezése az anyag előtt.
A materialista feltételezés — amit a legtöbbünk az oktatáson keresztül szívott magába — az, hogy az anyag volt először. Holt dolgok. Részecskék, amik ide-oda pattognak. Aztán milliárd évnyi bonyolultság után megjelent a tudat.
De ha a világegyetem pontos kalibrálást igényelt ahhoz, hogy a bonyolultság létrejöhessen... akkor maga a kalibrálás feltételez valakit, aki kalibrál.
“A tények józan értelmezése azt sugallja, hogy egy szuperintelligencia belenyúlt a fizikába, valamint a kémiába és a biológiába, és nincsenek említésre méltó vak erők a természetben.”
— Fred Hoyle, csillagász (aki az “Ősrobbanás” kifejezést alkotta)
Roger Penrose, az egyik legnagyobb élő matematikai fizikus kiszámolta, hogy a világegyetem kezdeti feltételeinek véletlenül való kialakulásának esélye: 1 a 1010123-hoz.
Következtetése? A véletlen nem komoly magyarázat.
Ugyanaz a logika, ami a világegyetemre érvényes, rád is érvényes.
A te létezésed esélye — nem egy általános emberé, hanem konkrétan a tiéd — olyan kicsi, hogy a lehetetlenség határát súrolja. Az a bizonyos petesejt és hímivarsejt, ami összeállt. Az ősök ezernyi generációja, akik túléltek elég sokáig ahhoz, hogy szaporodjanak.
Te vagy az egymilliárdból egy, aki átjutott.
Nem véletlenül. Nem szerencséből.
Ugyanazzal az elvvel, ami a kozmikus mérleget az anyag, nem pedig a megsemmisülés felé billentette.
Nem vagy részecskék véletlenszerű elrendeződése, ami véletlenül vált tudatossá.
Te a tudat vagy, ami megtapasztalja, milyen ennek a bizonyos részecske-elrendeződésnek lenni.
A kérdés az: mit kezdesz ezzel a tudással?